Ha röviden akarok válaszolni a címbeli kérdésre, azt mondom: magyarosan. Vagyis sohase gondold ki előre magyarul azt, amit mondani szeretnél, hogy utána lefordítsd olaszra. Néha működik ugyan, de még akkor is csigalassúvá teszi a beszédedet. A legtöbbször pedig többé-kevésbé rémesen magyaros szófordulatok, mondatok jönnek ki belőle, amelyeket az olaszok igyekeznek ugyan megérteni, de ettől még igencsak zavarhatják a gördülékeny társalgást. (Félreértés ne essék: az értelemzavaró, félrevezető hibákról van szó, nem az apróbbakról, mert amúgy a hibázás teljesen rendben van.) :) Meg egyébként is, tudatos nyelvtanulók vagyunk, ugye, tehát mindig figyelünk arra, hogyan is mondják ezt vagy azt az olaszok, és mit leshetünk el tőlük.
Felsorolok néhány olyan kifejezést, amelyet sokan túl magyarosan próbálnak használni olaszul. A magyar kifejezés mellett megtalálod azt, hogy ... - nem, nem a hibás, szó szerinti fordítást, inkább azt, hogyan mondják ezt igazából az olaszok, vagyis hogyan érdemes neked is megtanulnod. Így, egy az egyben. Hogy csak előkapd a kifejezést, ha kell, és ne szavanként rakj össze valami teljesen mást. Egyszerű, nem?
Ez persze csak néhány tipikus mondat, a sort még jó hosszan lehetne folytatni. Neked is vannak hasonló példáid?
Felsorolok néhány olyan kifejezést, amelyet sokan túl magyarosan próbálnak használni olaszul. A magyar kifejezés mellett megtalálod azt, hogy ... - nem, nem a hibás, szó szerinti fordítást, inkább azt, hogyan mondják ezt igazából az olaszok, vagyis hogyan érdemes neked is megtanulnod. Így, egy az egyben. Hogy csak előkapd a kifejezést, ha kell, és ne szavanként rakj össze valami teljesen mást. Egyszerű, nem?
- Jó. (Rendben van.) - VA BENE. Egyáltalán nem nehéz kifejezés, csak nem kell belekeverni a "buono" szót. :)
- Nyáron Olaszországba megyek. - D'ESTATE VENGO IN ITALIA. Itt arról van szó, hogy a jönni és a menni logikája nem mindig esik egybe a két nyelv között. Az "andare" ige remekül használható ebben a példában, de csak akkor, ha mondjuk itt Magyarországon mondod valakinek. Ha viszont olyasvalakivel beszélsz, aki Olaszországban él vagy van éppen, akkor csakis a "venire" szó a jó. Nagyjából úgy foglalhatnánk össze a lényeget, hogy olaszul mindenképp a venire (jönni) igét használjuk, ha oda megyünk, ahol a beszélgetőpartnerünk is van vagy lesz, vagyis ha egy helyen leszünk a végén.
- Elutazom Rómába. - PARTO PER ROMA. Itt a "viaggiare" ige szokta becsapni a nagyérdeműt, ám olaszul ha konkrétan megmondod, hova utazol, akkor a "partire" a nyerő. A "viaggiare" remekül beválik afféle kifejezésekben, hogy "mi piace viaggiare" vagy "viaggiare in treno".
- Meglátogatom a nagymamámat. - VADO A TROVARE MIA NONNA. A visitare szót ne próbáld emberek esetében alkalmazni, ilyenkor mindig "andare a trovare" vagy "venire a trovare" (lásd az imént az "andare" és a "venire" logikáját). Helyekre ellenben a "visitare" tökéletes: "ho visitato Venezia", "abbiamo visitato i Musei Vaticani".
- Meghívlak egy kávéra. - TI OFFRO UN CAFFÈ. Itt sem az invitare kell, inkább azt mondjuk, "kínálok" neked egy kávét, és ez azt jelenti az olaszoknak, hogy én fizetek. Még jobb, ha nekünk mondják ezt. :)
- Megkérdezem a férjemtől. - CHIEDO A MIO MARITO. Tipikus példa arra, hogy az igéket vonzatokkal együtt érdemes megtanulni, és akkor nem magyar logika alapján beszélünk majd. A "chiedere" esetében ezt például sokan eltévesztik, de mindig "a" prepozícióval mondjuk, hogy kitől kérdezünk / kérünk valamit.
- 40 éves. - HA 40 ANNI. Viszonylag egyszerűen megtanulható, mégis sokan eltévesztik használat közben, hogy az "avere" igével kell kifejezni az életkort.
- Szeretem a fagyit. - MI PIACE IL GELATO. A "piacere" ige örök mumus, előbb-utóbb mindenki nekiáll összevissza ragozni. Az segíthet, ha megpróbálsz nem fordítani fejben, vagy legalább mindig "tetszik" értelemben gondolsz a "piacere" szóra. A lényeg: az igét mindig ahhoz a dologhoz igazítsd, amely tetszik, amelyet szeretsz, ne ahhoz a személyhez, akinek tetszik, aki szereti.
- Fáj a fejem. - MI FA MALE LA TESTA. / HO MAL DI TESTA. Nem kell bele birtokos névmás (mio és társai), bármennyire szeretnénk is.
Ez persze csak néhány tipikus mondat, a sort még jó hosszan lehetne folytatni. Neked is vannak hasonló példáid?