Talán jól sejtem, ha úgy gondolom, hogy neked is zsong már a fejed attól a sok csodamódszertől, amelyet évek óta szakadatlanul zúdítanak ránk az élet szinte minden területén. Fogyni szeretnél? Naponta hallhatsz egy-egy újabb verhetetlen módszerről, amelytől garantáltan, erőlködés nélkül, könnyedén lefogysz, és életedet egy csapásra hihetetlen boldogság tölti be. Nincs ez másképp a nyelvtanulással sem. Merthogy idegen nyelveket beszélni, ugye, egyre fontosabb, mind több munkahelyen kérik, vagy ha másért nem, hát kell a nyelvvizsga a diplomához. A nyelvtanulás hosszútávfutás, ennek ellenére nem kevesen sprintelve szeretnének eredményeket elérni. Csakhogy ami rövid távon működik, az nem szokott működni hosszú távon. Ha hirtelen fogysz 10 kilót, aligha fogod megtartani a súlyodat. Ha rohamtempóban, kapkodva összehozol valamit, netán meg is szerzed azt a fránya nyelvvizsgát, attól még a tudásod nem lesz sem megalapozott, sem tartós. Minden megszerzett tudásért dolgozni kell, ezt ne akard megúszni, ugyanakkor örömmé lehet tenni a tanulást.
Nyelvtanárként a "kedvenc" kérdéseim közé tartozik: mennyi idő alatt lehet megtanulni olaszul? (A nyelv szabadon változtatható.) Nem tudom. Komolyan. Csak tőled függ. Egyáltalán: mit jelent az, hogy megtanulni? Mikor érzed azt, hogy tudsz olaszul? Szerintem már akkor is beszélsz egy nyelvet, ha tudsz köszönni, bemutatkozni, esetleg el tudsz mondani magadról néhány egyszerű mondatot, tehát képes vagy alaptársalgásra. (Már ha hajlandó vagy megszólalni, de ez egy másik bonyolult problémakör.) És ez nagyon jó, az első naptól kezdve használnunk kell(ene) azt, amit tudunk. Ha viszont nyelvtudáson azt érted, hogy sokféle általános témáról viszonylag folyamatosan képes vagy beszélgetni, akkor az természetesen nem két hét. Már csak azért sem, mert az időnek, a rendszeres ismétlésnek, elmélyítésnek nagyon fontos szerepe van a stabil tudás kialakulásában. Épp ezért nem érdemes hinni a csodamódszereket hirdető reklámoknak, amelyek szerint egy hónap múlva középfokon beszélsz majd egy idegen nyelven. Ez sem lehetetlen, persze, csak nem valami egyedül üdvözítő módszerrel, hanem például úgy, hogy ha a célországban élsz, és egy hónapon át folyamatosan aktívan tanulsz, beszélsz, használod a nyelvet, fejlődsz, ráadásul a motivációd is kellőképp erős. Valljuk be, legtöbbünk élete ritkán alakul úgy, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk. Marad tehát az, hogy a mindennapi életedbe kell valahogy beleépítened a nyelvtanulást. És hogy milyen gyorsan fejlődsz, az attól függ, hogy állsz hozzá. Ezt két fontos kérdésre bontanám.
1. Mennyi időt töltesz a nyelvvel? Nem az olaszórákat értem ezen, és nem is könyvből magolást, hanem bármit, ami olasz - párbeszédek, szavak, mondatok, hanganyagok, videók, cikkek, dalok, filmek, egyszóval bármi, ami érdekel. (Arról, hogy a "nincs rá időm" miért nem jó kifogás, itt írtam részletesebben.)
2. Milyen módszerekkel tanulsz? Itt jön a képbe, hogy nincs egyetlen csodamódszer, amely mindenkinek jó. Sőt, olyan sincs, amely jó neked, és egymagában elegendő. Sok-sok jó tanulási mód létezik (általában a különféle nyelvi készségeket sem lehet ugyanolyan módszerekkel fejleszteni), és magadnak kell kitapasztalnod, neked mi jön be. Ne az egyetlen üdvözítő módszert keresd. Igyekezz megtalálni azt a sok módszert (minél több, annál érdekesebb), amellyel szeretsz és tudsz is tanulni, és amellyel élvezet a tanulás. Mert ami öröm, azt szívesen csináljuk, és nem halogatjuk. Ha rájössz, neked mi a legjobb, alig várod majd, hogy olaszozhass. És örömmel használod is majd igazi helyzetekben az olaszt, hiszen a nyelvtanulásnak épp ez a lényege: a kapcsolatteremtés öröme.
Nyelvtanárként a "kedvenc" kérdéseim közé tartozik: mennyi idő alatt lehet megtanulni olaszul? (A nyelv szabadon változtatható.) Nem tudom. Komolyan. Csak tőled függ. Egyáltalán: mit jelent az, hogy megtanulni? Mikor érzed azt, hogy tudsz olaszul? Szerintem már akkor is beszélsz egy nyelvet, ha tudsz köszönni, bemutatkozni, esetleg el tudsz mondani magadról néhány egyszerű mondatot, tehát képes vagy alaptársalgásra. (Már ha hajlandó vagy megszólalni, de ez egy másik bonyolult problémakör.) És ez nagyon jó, az első naptól kezdve használnunk kell(ene) azt, amit tudunk. Ha viszont nyelvtudáson azt érted, hogy sokféle általános témáról viszonylag folyamatosan képes vagy beszélgetni, akkor az természetesen nem két hét. Már csak azért sem, mert az időnek, a rendszeres ismétlésnek, elmélyítésnek nagyon fontos szerepe van a stabil tudás kialakulásában. Épp ezért nem érdemes hinni a csodamódszereket hirdető reklámoknak, amelyek szerint egy hónap múlva középfokon beszélsz majd egy idegen nyelven. Ez sem lehetetlen, persze, csak nem valami egyedül üdvözítő módszerrel, hanem például úgy, hogy ha a célországban élsz, és egy hónapon át folyamatosan aktívan tanulsz, beszélsz, használod a nyelvet, fejlődsz, ráadásul a motivációd is kellőképp erős. Valljuk be, legtöbbünk élete ritkán alakul úgy, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk. Marad tehát az, hogy a mindennapi életedbe kell valahogy beleépítened a nyelvtanulást. És hogy milyen gyorsan fejlődsz, az attól függ, hogy állsz hozzá. Ezt két fontos kérdésre bontanám.
1. Mennyi időt töltesz a nyelvvel? Nem az olaszórákat értem ezen, és nem is könyvből magolást, hanem bármit, ami olasz - párbeszédek, szavak, mondatok, hanganyagok, videók, cikkek, dalok, filmek, egyszóval bármi, ami érdekel. (Arról, hogy a "nincs rá időm" miért nem jó kifogás, itt írtam részletesebben.)
2. Milyen módszerekkel tanulsz? Itt jön a képbe, hogy nincs egyetlen csodamódszer, amely mindenkinek jó. Sőt, olyan sincs, amely jó neked, és egymagában elegendő. Sok-sok jó tanulási mód létezik (általában a különféle nyelvi készségeket sem lehet ugyanolyan módszerekkel fejleszteni), és magadnak kell kitapasztalnod, neked mi jön be. Ne az egyetlen üdvözítő módszert keresd. Igyekezz megtalálni azt a sok módszert (minél több, annál érdekesebb), amellyel szeretsz és tudsz is tanulni, és amellyel élvezet a tanulás. Mert ami öröm, azt szívesen csináljuk, és nem halogatjuk. Ha rájössz, neked mi a legjobb, alig várod majd, hogy olaszozhass. És örömmel használod is majd igazi helyzetekben az olaszt, hiszen a nyelvtanulásnak épp ez a lényege: a kapcsolatteremtés öröme.