Sokszor mondjuk azt, ha nyelvtanulásról van szó, hogy milyen könnyű a gyerekeknek, ők csak úgy "felszedik" a nyelvet. Irigyeljük őket, amiért nincs problémájuk a nyelvtanulással, mégis tökéletesen megtanulják az anyanyelvüket. Ugye, milyen jó lenne, ha felnőttként is így menne?
Sokan gondolkodtak már azon, miképp lehetne utánozni a gyerekek nyelvtanulását, és lépten-nyomon hirdetnek is világmegváltó csodamódszereket arra, hogyan szívjunk magunkba egy idegen nyelvet mindenféle erőfeszítés nélkül. Az az igazság, hogy jómagam nem hiszek az efféle mindenki számára üdvös módszerekben, és nem gondolom, hogy egy tölcséren át a fejünkbe tudnánk tölteni bármiféle tudást, ahogyan azt az iskolában oly sokszor vágyódva elképzeltük. Elszántság, motiváció és befektetett energia nélkül nem megy, szóval inkább meg kell találnunk a módját annak, hogy a tanulás élvezetes legyen. Ettől persze még megfigyelhetjük, hogyan tanulnak nyelvet a gyerekek, és el is leshetünk tőlük néhány "trükköt". :) A későbbiekben szeretnék még néhányszor visszatérni erre a kérdésre, most lássuk csupán egyetlen részletét!
Gyakran kérdezik meg tőlem, hogy mennyi idő alatt lehet megtanulni olaszul. Mindig azt felelem, hogy nem tudom megmondani. Hogyan is lehetne erre válaszolni? Hiszen annyi mindentől függ! Tapasztalataim szerint általában a "sietős", eredménycentrikus személyiségek teszik fel a fenti kérdést. Amellett, hogy erre lehetetlen egyértelmű választ adni, azt is a figyelmükbe ajánlom, hogy az anyanyelvüket a lehető legtermészetesebb módon elsajátító gyerekek is jó ideig "tanulják" a nyelvet, még mielőtt ténylegesen használni kezdik. Merthogy mit is csinál egy gyerek élete első másfél-két évében? Hallgatja a körülötte élők beszédét. Természetesen, életteli, igazi szituációkban. Mindennap, folyamatosan. Hallgatja, és szívja magába. (Ugye, emlékeztek az ismétlés és a tudás rokoni kapcsolatára?)
Mit is szűrhetünk le tehát ebből az elég nyilvánvaló megfigyelésből? Hacsak nem Olaszországban élünk, valószínűleg nemigen tudunk magunknak hasonló körülményeket teremteni, vagyis folyamatosan valós szituációkat hallgani és átélni. Azt viszont megtehetjük, hogy mindennap olaszozunk valamilyen formában. Írtam már, hogy az a legjobb, ha olyasmivel tanulunk, amit szeretünk, amit nem is érzünk tanulásnak. Emellett az is fontos, hogy igazi, valós nyelvet hallgassunk. A kulcsszó: autentikus. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy olyan anyagokkal olaszozzunk, amelyeket nem nyelvtanulás céljából alkottak meg, azaz igazi kommunikációs célt szolgálnak, és olaszoknak vagy olaszul beszélőknek szólnak. A legegyszerűbb példák: cikkek, dalok, hírek, filmek, reklámok, hirdetések, de olyan aprónak látszó dolgok is, mint étlapok, útmutatók stb. Természetesen az olvasás is nagyon hasznos, itt és most azonban a beszédhallgatás hatékonyságát szeretném kiemelni. A kisgyerek sem olvas, ám folyamatosan hallgatja mások beszédét, majd egészen egyszerűen elkezdi megismételni, utánozni, később variálni.
Valami ilyesmit kellene tennünk nekünk is. :) Az ideális az, ha minél gyakrabban keressük anyanyelvi beszélők társaságát, és velük gyakoroljuk a nyelvet. De ha erre nincs is mindennap módunk, kedvünkre való, autentikus hallgatnivalót akkor is könnyen találunk. Amit tehát ki szeretnék emelni: hallgass naponta, nagyon sokszor autentikus, anyanyelvi beszédet. Ne gondolkozz a szabályokon, csak szívd magadba a nyelvet! Minél többször teszed, annál könnyebben megjegyzed és automatizálod. Aztán egyszer csak, amikor már annyira benned van, összeszeded a bátorságod, és használni is fogod. :)
Sokan gondolkodtak már azon, miképp lehetne utánozni a gyerekek nyelvtanulását, és lépten-nyomon hirdetnek is világmegváltó csodamódszereket arra, hogyan szívjunk magunkba egy idegen nyelvet mindenféle erőfeszítés nélkül. Az az igazság, hogy jómagam nem hiszek az efféle mindenki számára üdvös módszerekben, és nem gondolom, hogy egy tölcséren át a fejünkbe tudnánk tölteni bármiféle tudást, ahogyan azt az iskolában oly sokszor vágyódva elképzeltük. Elszántság, motiváció és befektetett energia nélkül nem megy, szóval inkább meg kell találnunk a módját annak, hogy a tanulás élvezetes legyen. Ettől persze még megfigyelhetjük, hogyan tanulnak nyelvet a gyerekek, és el is leshetünk tőlük néhány "trükköt". :) A későbbiekben szeretnék még néhányszor visszatérni erre a kérdésre, most lássuk csupán egyetlen részletét!
Gyakran kérdezik meg tőlem, hogy mennyi idő alatt lehet megtanulni olaszul. Mindig azt felelem, hogy nem tudom megmondani. Hogyan is lehetne erre válaszolni? Hiszen annyi mindentől függ! Tapasztalataim szerint általában a "sietős", eredménycentrikus személyiségek teszik fel a fenti kérdést. Amellett, hogy erre lehetetlen egyértelmű választ adni, azt is a figyelmükbe ajánlom, hogy az anyanyelvüket a lehető legtermészetesebb módon elsajátító gyerekek is jó ideig "tanulják" a nyelvet, még mielőtt ténylegesen használni kezdik. Merthogy mit is csinál egy gyerek élete első másfél-két évében? Hallgatja a körülötte élők beszédét. Természetesen, életteli, igazi szituációkban. Mindennap, folyamatosan. Hallgatja, és szívja magába. (Ugye, emlékeztek az ismétlés és a tudás rokoni kapcsolatára?)
Mit is szűrhetünk le tehát ebből az elég nyilvánvaló megfigyelésből? Hacsak nem Olaszországban élünk, valószínűleg nemigen tudunk magunknak hasonló körülményeket teremteni, vagyis folyamatosan valós szituációkat hallgani és átélni. Azt viszont megtehetjük, hogy mindennap olaszozunk valamilyen formában. Írtam már, hogy az a legjobb, ha olyasmivel tanulunk, amit szeretünk, amit nem is érzünk tanulásnak. Emellett az is fontos, hogy igazi, valós nyelvet hallgassunk. A kulcsszó: autentikus. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy olyan anyagokkal olaszozzunk, amelyeket nem nyelvtanulás céljából alkottak meg, azaz igazi kommunikációs célt szolgálnak, és olaszoknak vagy olaszul beszélőknek szólnak. A legegyszerűbb példák: cikkek, dalok, hírek, filmek, reklámok, hirdetések, de olyan aprónak látszó dolgok is, mint étlapok, útmutatók stb. Természetesen az olvasás is nagyon hasznos, itt és most azonban a beszédhallgatás hatékonyságát szeretném kiemelni. A kisgyerek sem olvas, ám folyamatosan hallgatja mások beszédét, majd egészen egyszerűen elkezdi megismételni, utánozni, később variálni.
Valami ilyesmit kellene tennünk nekünk is. :) Az ideális az, ha minél gyakrabban keressük anyanyelvi beszélők társaságát, és velük gyakoroljuk a nyelvet. De ha erre nincs is mindennap módunk, kedvünkre való, autentikus hallgatnivalót akkor is könnyen találunk. Amit tehát ki szeretnék emelni: hallgass naponta, nagyon sokszor autentikus, anyanyelvi beszédet. Ne gondolkozz a szabályokon, csak szívd magadba a nyelvet! Minél többször teszed, annál könnyebben megjegyzed és automatizálod. Aztán egyszer csak, amikor már annyira benned van, összeszeded a bátorságod, és használni is fogod. :)