Sokféle válságot élhetsz át nyelvtanulóként, miközben egy idegen nyelv elsajátításának rögös útján botladozol. Teljesen kezdőként érhető és természetes érzés, ha egy kicsit össze vagy zavarodva, hiszen még minden új, s alig értesz valamit abból, amit az anyanyelviek beszélnek. Persze ennek is megvan a maga előnye, hiszen ha elég pozitív a hozzáállásod, kitörő örömmel tölthet el, amikor sikerül megértetned magad egyszerű szituációkban, ráadásul a fejlődés sokkal gyorsabb és látványosabb, mint a későbbiekben.
A kezdeti nehézségeket nem is olyan nehéz átvészelni, szerintem ezt már te is tapasztaltad. Ugyanakkor a későbbiekben is sokaknál érkezik el egy-egy olyan pillanat, amikor nehezebben birkóznak meg a nyelvvel. Több ilyen "válsághelyzet" is adódhat, de ha ez vigasztal, megnyugtatlak, hogy mindenkinél bekövetkezik előbb-utóbb.
Biztosan te is érezted már olykor azt, hogy nem fejlődsz úgy, ahogy szeretnéd, sőt, amit eddig gond nélkül tudtál, az is nehezebben megy. Tudom, nem túl biztató ez az érzés, de van két jó hírem. 1. Minthogy tényleg mindenki átesik egy-egy ilyen krízisen, nyugodtan kijelenthetjük, hogy természetes tanulási és érési folyamatról van szó. 2. Elég sokaknak sikerült már jól megtanulniuk olaszul, holott ők is éltek át hasonlót, a válság tehát igenis túlélhető. Mondok egy személyes példát is. Annak idején, amikor már viszonylag előrehaladott voltam az olasztanulásban, és sokféle igeidőt meg igemódot ismertem, fél óráig ültem egy mezei mondat felett, és egyre kétségbeesettebben próbáltam rájönni arra, hogy miféle rejtélyes igeidőben íródhatott. Mit mondjak, sima jelen idő volt, és még csak nem is rendhagyó ige. Zavaros időszak volt, de túléltem. :)
De miért van az, hogy azok, akik már középhaladónak vagy haladónak számítanak, egyszer csak úgy érzik, elakadtak? Röviden úgy szoktam összefoglalni a lényeget, hogy minél többet tudsz, annál több minden zavarhat össze. Például amíg csak a passato prossimót ismered, addig vígan alkotod vele a múlt idejű mondatokat, de mihelyt rádöbbensz, hogy létezik imperfetto is, rögtön gondban érezheted magad, melyiket is használd. Vagyis ha még egyszerűbben akarom megfogalmazni: az efféle megtorpanás jó jel, mert azt jelenti, hogy már sokat tudsz. :)
És persze álljon itt néhány túlélési tanács is.
A kezdeti nehézségeket nem is olyan nehéz átvészelni, szerintem ezt már te is tapasztaltad. Ugyanakkor a későbbiekben is sokaknál érkezik el egy-egy olyan pillanat, amikor nehezebben birkóznak meg a nyelvvel. Több ilyen "válsághelyzet" is adódhat, de ha ez vigasztal, megnyugtatlak, hogy mindenkinél bekövetkezik előbb-utóbb.
Biztosan te is érezted már olykor azt, hogy nem fejlődsz úgy, ahogy szeretnéd, sőt, amit eddig gond nélkül tudtál, az is nehezebben megy. Tudom, nem túl biztató ez az érzés, de van két jó hírem. 1. Minthogy tényleg mindenki átesik egy-egy ilyen krízisen, nyugodtan kijelenthetjük, hogy természetes tanulási és érési folyamatról van szó. 2. Elég sokaknak sikerült már jól megtanulniuk olaszul, holott ők is éltek át hasonlót, a válság tehát igenis túlélhető. Mondok egy személyes példát is. Annak idején, amikor már viszonylag előrehaladott voltam az olasztanulásban, és sokféle igeidőt meg igemódot ismertem, fél óráig ültem egy mezei mondat felett, és egyre kétségbeesettebben próbáltam rájönni arra, hogy miféle rejtélyes igeidőben íródhatott. Mit mondjak, sima jelen idő volt, és még csak nem is rendhagyó ige. Zavaros időszak volt, de túléltem. :)
De miért van az, hogy azok, akik már középhaladónak vagy haladónak számítanak, egyszer csak úgy érzik, elakadtak? Röviden úgy szoktam összefoglalni a lényeget, hogy minél többet tudsz, annál több minden zavarhat össze. Például amíg csak a passato prossimót ismered, addig vígan alkotod vele a múlt idejű mondatokat, de mihelyt rádöbbensz, hogy létezik imperfetto is, rögtön gondban érezheted magad, melyiket is használd. Vagyis ha még egyszerűbben akarom megfogalmazni: az efféle megtorpanás jó jel, mert azt jelenti, hogy már sokat tudsz. :)
És persze álljon itt néhány túlélési tanács is.
- Az első és legfontosabb tipp szimplán lélektani: ne keseredj el és ne add fel! Tudom, ez amolyan ostoba szlogennek hangzik, de alapszabály. Ne érezd úgy, hogy valamit rosszul csinálsz! Ha eddig eljutottál, és jól haladtál, akkor jól is csináltad. :)
- Légy elnéző magaddal szemben! A maximalizmus jó dolog, de tudni kell, hol a határ. Ezt én mondom, aki mindig is durván maximalista voltam saját magammal szemben. :) Csak annyi a lényeg, hogy fogadd el, a hibázás teljesen normális jelenség, és rengeteget lehet belőle tanulni. Ha mást nem is érsz el, legalább nem leszel frusztrált, és ha lazább vagy, biztosan jobban megy majd az olasz beszéd is.
- Azt is fogadd el, hogy amit megtorpanásnak vagy rosszabb esetben kudarcnak érzel, az - a fentiekben vázoltak értelmében - teljesen normális jelenség. Ha ezt belátod, tudni fogod azt is, hogy egy kis kitartással túl lehet jutni rajta. Nem feltétlenül egy perc alatt, de ha van elég türelmed, és nem veszíted el az önbizalmad, akkor hamar.
- Nagyon sokat segíthetsz magadon, ha igyekszel konkrétan megfogalmazni a problémádat. Úgy érzed, elakadtál? Jó, de pontosan mi az, ami nem megy? Nehezen szólalsz meg? Esetleg mások megértésével van gondod? Ha ezt átgondolod, máris célzatosabban törekedhetsz arra, hogy fejlődj. És ha már konkrét a probléma, legyen konkrét a cél is. Fogalmazd meg például azt, hogy az elkövetkező időszakban szeretnél gyorsabban beszélni, és a beszédet gyakorold!
- Az előbbiből az is következik, hogy igyekezz egyszerre csak egy problémára összpontosítani. Ha a hallás utáni értés a gond, akkor hallgass sok olasz beszédet: anyanyelvi beszélőket, filmeket, dalokat, bármit. Ha a szókincsedet nem érzed elég jónak, akkor válassz ki egy-egy rokonszenves témát, és keress hozzá olvasnivalókat, amelyekből magad válogatod ki a számodra hasznos szavakat és kifejezéseket. Ha a nyelvtant érzed túl soknak, akkor azon belül válassz ki egy-egy átnézendő részt, és igyekezz élvezetes módon gyakorolni. Ne szabályokat magolj, hanem hallgass például dalokat! Ha egyszerre csak egy dologra "gyúrsz rá", hamarosan látható eredmény lesz a jutalmad, és megteszed az első lépést a válságból való kilábalás felé.
- Egy jó öreg mondás is hasznodra válhat: kutyaharapást szőrivel. Azzal foglalkozz, ami a legtöbb borsot töri az orrod alá. Ha félsz beszélni, ne menekülj az efféle helyzetek elől, különben egyre rosszabb lesz a helyzet. Egyszerű, kötetlen társalgások során igazán semmi bajod nem eshet, sőt, pontosan így fejlődhetsz. Ha nagyon lámpalázas vagy beszédhelyzetekben, készülj előre megtanult, bizonyos szituációkban hasznos mondatokkal. Hajrá!
- Ha a beszédértést akarod gyakorolni, igyekezz a szintednek megfelelő hallgatnivalókkal edzeni magad. Ne hidd azt, hogy mindent elsőre meg kell értened! Először a lényegre figyelj, aztán nyugodtan hallgasd meg még jó néhányszor a hanganyagot, így több részletet megérthetsz. Ezzel sikerélményed lesz, és fejlődik a beszédértési képességed is.
- Az is lehet, hogy nem árt változtatnod a tanulási módszereiden. Lehet, hogy jól csináltad eddig, de talán ami kezdetben még elég volt, azt magasabb szinten már ki kell egészíteni.
- És még valami: ha fáradt, netán ideges vagy, rosszabbul megy a beszéd is, ez természetes. Légy türelmes magaddal! :)